Valeriánsav

(C₄H₉.CCOH), egybázisu széntartalmu sav, a zsírsav-sorozatnak ötödik tagja, melynek négy izomerje ismeretes. Közöttük legfontosabb a közönséges vagy hivatalos V., mely tulajdonképen két izomer V.-nak, a poláros fény síkjára nem ható (inaktiv) izo-V.-nak és a poláros fény síkjára ható (aktiv) u. n. metiletilecetsavnak az elegyéből áll. A közönséges V. található az izzadságban, az érett sajtokban és számos növény gyökerében (Valeriana officinalis, Angelica Archangelica). Mesterséges úton az erjedési amilalkoholnak krómsavval való oxidálása útján készül. Szintelen, sajátságos kellemetlen szagu folyadék, mely egy molekula vizzel C₅H₁₂O₂ + H₂O képletü és 25,5 sr. vizben oldható V.-hidrátot ad. A V. sóit valerianátoknak nevezzük; ezek közül legfontosabb az izo-V.-nak a cinksója Zn(C₄H₉O₂)₂ + 2H₂O, mely a V.-nak cinkkarbonáttal való telítése és az oldatnak kikristályosítása útján készül. E sót gyógyszerül használják. A V.-nak összetett éterei közül többnek (V.-as etilnek, amilnak stb.) igen kellemes zamatja van, ezért likörök, cukorkák stb. készítésére használják.

Forrás: Pallas Nagylexikon