Sápadtság

régebben sápkór (chlorosis), serdülő leányokon, néha fiukon észlelhető kóralak, amelynek legszembeötlőbb tünete a bőr sápadt, zöldessárga szine. A betegség kórokáról még keveset tudunk, előfordul épp ugy a szegényes viszonyokban s egészségtelen körülmények között megerőltető munkát végző leányokon, mint (s éppen nem ritkábban) a legjobb helyzetben élőkön. A falusi leányok csak ugy megkapják e bajt mint a városiak. A S. tünetei a vér nagy foku megváltozásával vannak összefüggésben, az ilyen betegek vére kevesebb vörös vérsejtet s aránytalanul kevés vérfestéket, hemoglobint tartalmaz. A vérfesték mennyiségének csökkenése a szervezet oxigénfelvételét korlátozza, ennek megfelelőleg a betegek gyorsan járni, lépcsőn menni alig tudnak, szivdobogásban, gyakran fejfájásban, szédülésben szenvednek, de zsírszövetük, éppen a vér csökkent oxigénfelvevő képessége miatt, nem fogy s betegek nagy része inkább kövér mint sovány. A vér hibás alkata okozza a vérelosztódás rendellenességeit is, azért ájulnak el könnyen az ezen bajban szenvedők s pirulnak el könnyen, főleg idegenek előtt, amiért gyakran inkább vérmeseknek látszanak. A S. súlyosabb alakjaiban a lábakon némi vizkóros duzzanat jelentkezik, a betegek heves fej- és gyomorfájásban szenvednek, ingerlékenyek, levertek lesznek s igen gyakran nagyobb emésztési zavarokról panaszkodnak. Orvosi vizsgálattal a sziven gyakran hallunk u. n. kevésvérüségü zörejeket s legkifejezettebben a nyakon a vena jugularis fölött hallgatócsővel, ahol az állandó búgás, u. n. dorombzörej a S. legállandóbb tünete. A havibaj többnyire kimarad hosszabb időn át, vagy rendetlenül, kis mennyiségben jelentkezik, de nagy vérvesztések ezen alakban vagy orrvérzés útján nem tartoznak a ritka jelenségek közé. Fehérfolyás is többnyire van jelen. Lefolyás dolgában a S. tiszta alakjai hónapokra terjednek, de hiányos kezelés mellett évekig is eltarthatnak, jól gyógyítva ellenben pár hét alatt elmulnak; van azonban a S.-nak olyan alakja is, mely tulajdonképen csak idült kevésvérüség, ezen esetekben javulást észlelünk ugyan, de a bántalom minduntalan visszatér. A S.-ot gyógyítani kell és pedig lehetőleg korán, nehogy az amugy is fejlődőben levő szervezetet nagyon megviselje; a kúra fő tényezői a vas és a nyugalom. Nem régen az ökörvérből készített hemoglobint adták be a betegeknek s újabban ismét szerves vasvegyületek merültek fel, hatásuk azonban nem nagyobb a szervetlen vasoxid sókénál. A pihenés egymagában nem elégséges, de igen hatásosan mozdítja elő a gyógyulást. Az emésztés rendezése, a táplálék kellő megválasztása (tej, tojás, vaj, hús) igen fontos. Ha a vas nem ad elég erédményt, az arzén, továbbá a levegőváltoztatás, tengeri fürdő, hidegvizkúra jöhetnek alkalmazásba, az utóbbiak főleg a lábbadozás idején vagy utókúra gyanánt.

A növények S.-a abban áll, hogy a rendes állapotban zöldszinü növények levelei, a nélkül, hogy világosságban hiányt szenvednének, halavány szinben feslenek ki a rügyből s szinük állandóan halaványzöld, sárga s néha csaknem fehér marad, de e mellett a levelek a normális alkattal és alakkal birnak. A S.-ban szenvedő levelekben a klorofillum-testecskék megvannak, de számuk csekélyebb a rendesnél s a zöldszinanyag nincs bennük kifejlődve. Oka legáltalánosabban a vas hiánya a talajban; de némely esetben a tartósan alacsony hőmérséklet v. a talaj nagy mésztartalma (p. az amerikai szőllőknél) okozza a S.-ot. A betegséget legegyszerübben ugy gyógyíthatjuk meg, ha a talajt vasgálicoldattal gyakrabban megöntözzük. - S. az állatorvostanban, l. Mételykór.

Forrás: Pallas Nagylexikon