Tinnini püspökség

a régi Horvátország fővárosában, Kninben 1050 táján a spalatói érsek beleegyezésével alapíttatott. 1185. négy parókia tartozott hozzá. 1409. Nápolyi László ellenkirály Dalmátországot a velencei köztársaságnak eladta, ámde Knin és a T. Zsigmond magyar király birtokában maradt és 1417-től kezdve a T.-re is a magyar király kezdette a püspököket kinevezni. E kinevező jogot utóbb a pápa is elismerte s a magyar királytól kinevezetteket e püspökségben megerősítette akkor is, midőn a XVI. sz.-ban Knin (Tinnin) a törökök hatalmába került s a püspökség elpusztult. E megerősítésnél fogva a tinnini püspököket föl lehet szentelni (holott az 1417 előtt néha Magyarországhoz is tartozó, de azóta állandóan más hatalom kezén levő, p. arbei, sebenicói, buduai püspökségekre nem, bár a magyar király azokra is nevez ki), s igy a tinnini püspökök mint fölszentelt püspökök a megyés püspököket püspök-rendi teendőkben segíthetik. A T. jelenleg a kalocsai érseki tartományhoz tartozik, püspöke rendesen a kocsai érseknek a püspökrendi teendőkben helytartója (vicarius in pontificalibus) s az 1885. VII. t.-c. erejénél fogva az országgyülés felsőházának tagja. V. ö. Farlati, Illyricum Sacrum; Fraknói, A kegyúri jog.

Forrás: Pallas Nagylexikon