Thorwaldsen

Albert (Bertel), dán szobrász, szül. a tengeren Izland és Kopenhága között 1770 nov. 19-én, megh. Kopenhágában 1844 március 24-én. 11 éves korában a kopenhágai művészeti akadémia növendéke lett és tehetségével Reventlow miniszter figyelmét is magára vonta, ugy hogy ez három évre szóló olaszországi ösztöndíjat eszközölt ki számára. 1797. érkezett Rómába és itt, főleg Carstens hatása alatt, művészi lelke egész fogékonyságával kezdte az ókori szobrászat remekműveit tanulmányozni. Szorgalmáról a Bacchust és Ariadnét ábrázoló csoport (1798) Kopenhágába küldött mintája tanuskodott, 1801. elkészítette a Kolchiszból távozó Jason hires szobrának mintáját, melyet a következő évben újra kidolgozott; de 1803. haza utazott volna a nélkül, hogy valami nagyobb márványmunkát elkészített volna, ha az elutazásra kitűzött napon Hope angol műbarát meg nem rendeli nála Jasonnak márványból való kivitelét. Ez csak 1828. készült el, de T. Rómában való tartózkodása biztosítva volt és egymás után keletkeztek művei, melyek azt mutatják ugyan, hogy művészi fölfogása mindvégig változatlan maradt, de bámulatos alkotó erejéről és szellemének különböző tárgyak iránti fogékonyságáról tanuskodnak. 1805. készültek el: Bacchus, Ganymedes Jupiter sasával, Apollo és az almát tartó Venus hires szobrai, melyek a természetnek olyan naiv és mégis finom tanulmányozását és az ókori szoborművek hatását árulják el. Ugyanazon évben a kopenhágai művészeti akadémia tagja és a bolognai művészeti akadémia tiszteleti tagja lett. Egymás után keletkeztek: Adonis (1810, müncheni gliptotéka); A művészet női géniuszát ábrázoló dombornű; Hektor csatára szólítja Párist, és négy dombormű, u. m.: Amor, az oroszlán megszelídítője; Venus születése; A méh megsebzi Amort, s Mercurius átadja Bacchust Inónak, melyek mintegy előtanulmányul szolgáltak leghiresebb művéhez, a Nagy Sándor bevonulását Babilonba ábrázoló domborművü képszalaghoz (1812), melyet Napoleon rendelt meg a római Quirinál-palota számára (későbbi márvány kivitelei a Carlotta-nyaralóban a Como-tó mellett 1828. és a kopenhágai Christiansborgban 1829.). Elkerülve az újkori szobrászat dombormóveinek festőiségét, szinte klasszikus szellemmel, fölfogással, egyszerüséggel oldotta meg ezt a nehéz föladatot. Méltón sorakozik hozzá: az éjt és a napot jelképező két, végtelenül bájos domborműve (1815), mely az újkori szobrászat legtökéletesebb, legnépszerübb alkotásai közül való; Ganymedes szobra; Byron lord mellszobra; Pásztorfiu kutyájával; A remény (Tegel kastély Berlin mellett); Mercurius megöli Argust; Krisztus és tanítványai a tengerek (dombormű a firenzei Pitti-palota kápolnájában); a három grácia szobra, amely ugy mint női alakját általában, a nő szépség komoly, Canováénál kevésbbé érzéki, azért az ókori művészetet jobban megközelítő felfogásáról tanuskodik. 1819. visszatért Kopenhágába, ott a királyi család tagjainak mellszobrain kivül részben elkezdte az ottani Boldogasszony-templom díszítésére szolgáló műveit, és pedig Keresztelő szt. János prédikációját az oromfal számára, a Krisztus bevonulását Jeruzsálembe ábrázoló domborművű képszalagot, és Krisztus világhirü, nemes szobrát és az apostolok szobrait, melyek azonban csak a következő évtizedekben készültek el és világosan mutatják, hogy főleg antik jellegü tehetsége dacára is, éppen elfogulatlan, naiv, egyszerü fölfogásánál fogva, a keresztény művészetben is milyen nagyot volt képes alkotni. 1820. ismét Rómába utazott és ez időtől fogva számos emlékszerü munka megrendelésében részesült, amelyek azonban, minthogy tehetsége kevésbbé volt alkalma az egyéni jellemző vonások kifejezésére, főleg allegoriai alakjaikban érvényesülnek. Későbbi művei: Coppernicus bronz-szobra Varsóban (1830); Poniatowski herceg bronz lovasszobra (1830, u. o.); VII. Pius pápa márvány síremléke a római Szt.-Péter-templomban (1830); Leuchtenberg Jenő herceg síremléke a müncheni Szt.-Mihály-templomban; T. Miksa bajor választó-fejedelem szobra Münchenben; Gutenberg szobra Mainzban (1837); Schilleré Stuttgartban (1839). 1838. ismét visszatért Kopenhágába és befejezte a Boldogasszony-templom szoborműveit, elkészítette IV. Keresztély király bronz-szobrát (roeskildei székesegyház) és Holberg, Öhlenschläger, Steffens meg a saját mellszobrát. 1841. Rómába utazott, hol elkészítette a hét napjait ábrázoló géniuszokat a württembergi király számára, az év szakait ábrázoló domborműveket. 1842-ben utoljára tért vissza Kopenhágába, hol a Christiansborg kastély szobrászi díszítését tervezte és egy Luther-szobor előmukálatain dolgozott. Szinházi előadás közben hirtelem halt meg. Hagyatékából építették a kopenhágai T.-muzeumot (1846), ahol sírja közelében összes művei, részint eredetiek, részint másolatban, valamint gyüjteményei láthatók. Tanítványai közül a legkiválóbbak: Bissen, Wolff Emil, Schadow Rezső, Schwanthaler, Tenerani stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon