Ratio educationis

1777-ben kiadott kir. tanügyi rend.; az első ?áll.? kiadású (vagyis nem egyházi eredetű) hiv. dokumentum, amely a hazai különféle szintű és profilú egyházi isk.-kat kísérelte meg egy áll. isk.-rendszer keretei között egységes szerv.-be rendezni, azok felekezeti jellegének, valamint hagyományos fenntartási módjuknak megváltoztatása nélkül. Nem a m. országgyűlés alkotta meg ezt a szabálykönyvet, hanem a kir. nevében jelent meg: nyomatékosan hangsúlyozza is szövegében, hogy a m. közokt.-ügyről rendelkezni egyedül a kir. jogosult, ez felségjog. (Emiatt nem születhetett 1868-ig okt.-ügyi-tanügyi tv. hazánkban.) A Ratio educationis szövegét bécsi udvari m. és osztrák szakemberek készítették (egyik vez.-jük Ürményi József), maga a terjedelmes könyv Bécsben jelent meg, latin nyelven. Címe: Ratio educationis totiusque rei literariae per regnum Hungariae et provincias eidem adnexas (Mo. és a társországok átfogó okt.-i-nev.-i rendszere). Lényegében Mo.-ra és Horváto.-ra vonatkozott (Erdély számára 1781-ben jelent meg hasonló kir. tanügyi rendelkezés Norma regia címmel). ? A Ratio educationis legfőbb nev.-tört.-i újszerűsége: egyrészt e területen egységes isk.-rendszert kívánt létrehozni, másrészt ezt az egységes isk.-rendszert közp.-i áll. irányítás alá akarta vonni. Ennek érdekében az országot kilenc tanker.-re osztotta, székhelyük Pozsony, Buda, Besztercebánya, Kassa, Győr, Pécs, Ungvár, Nagyvárad, Zágráb (számukat II. József 1782-ben hatra csökkentette). Élükön mint áll. tisztviselők álltak a tanker.-i kir. főig.-k: illetékességük alá tartozott a tanker. összes isk.-ja. Ugyancsak áll. tisztviselő minden tanker.-ben a főig. irányításával tevékenykedő népisk.-i tanfelügyelő. ? A Ratio educationis nem kezdeményezett új isk.-típusokat, hanem a korábbi XVII?XVIII. sz.-i isk.-struktúrát vette át és írta elő továbbra is. Az alapszintet az egy-, két- és háromtanítós népisk. alkotta. A középszint két isk.-részlegből tevődött össze: a gimn.-ból és az akad.-k bölcseleti tagozatából. A kisgimn. a három latin grammatikai oszt.-t foglalta magában, a nagygimn. az egy-egy retorikai és poétikai oszt.-lyal bővült kisgimn.-ot. A teljes gimn. tehát öt évf.-os volt. Erre épült a két évf.-os akad.-i bölcselettagozat különféle, ált. műveltséget bővítő tantárgyakkal. A gimn.-ba tízéves korában léphetett a tanuló, ezt szerencsés esetben 15 éves korára végezte el; majd a két bölcseleti évf. következett, s 17 éves korában a tanuló befejezhette középszintű tanulmányait. ? Mindegyik tanker.-i székhelyen akad.-t kell szervezni: ennek két évf.-os bölcseleti tagozatán az ált. műveltség említett középszintű tananyagát oktatták; erre épült a speciális tanulmány lehetőségét nyújtó két évf.-os jogi tagozat. Az egy. szerv.-e is hagyományos: 15 éves korában kezdhette itt tanulmányait a diák a bölcseleti fakultáson, majd ennek sikeres elvégzése után léphetett feljebb a jogi, vagy az orvosi, vagy a teol.-i fakultásra. ? A középszintű tananyagban a reáliák (földrajz, term.-ismeret, fizika) a korábbiaknál jelentősebb szerepet kaptak; tantárgyként írták elő a tört., az erkölcstan, az áll.-polg. ismeretek oktatását; sajátos ötletként isk.-i latin nyelvű újság kiadását irányozták elő, hogy isk.-i felhasználásával életszerűbbé, s szórakoztatóbbá tegyék a latin nyelv tanítását (e terv megvalósítása azonban nem sikerült). Újszerűen kísérelték meg a középszintű tantárgyakat a ?hasznosság? szerint csoportosítani: ?mindenkinek szükséges?, ?egyetemesen hasznos?, ?némelyeknek hasznos? tantárgyak. ? Bekerült a Ratio educationisba a hazánkban már korábban kezdeményezett népisk.-i tanítóképzési módszer: a Pozsonyban működő tanítóképző tagozatos norma-iskolaegyüttes intézményét mindegyik tanker. székhelyén meg kell szervezni. Ugyancsak a hagyományokat követték a Ratio educationis szerzői, amikor hangsúlyozták a gyermekek és fiatalok isk.-n kívüli életében a testi nev., egészséggondozás, a játék, a term.-ben való tartózkodás fontosságát. ? Első áll.-kir. tanügyi dokumentumunk szembetűnő sajátossága: a m. nyelv teljes isk.-i mellőzése, jóllehet a XVIII. sz. középső évtizedeiben már széles körű kezdeményezések történtek hazánkban egyrészt a m. nyelvtan oktatására a középszintű isk.-tagozatokon, másrészt uo. a m. tanítási nyelv bevezetésére. Ezeket a Ratio educationis szerzői elutasították, ill. nem vettek róluk tudomást. Nem marasztalhatók el viszont azért, mert a német nyelv oktatását a középszint mindegyik fokán mint kötelező tantárgyat írták elő, hogy minden tanuló megtanuljon németül: az élő idegen nyelv tanítása ezzel került be először isk.-i ttv.-be. Az isk.-rendszer egésze lényegében a nemesi ifjak érdekeit vette tekintetbe, s nem gondoskodtak a polg. rétegek megfelelő isk.-iról. Maga a középszintű tananyag túlzsúfolt, pszich.-ilag nem kidolgozott. Változatlan maradt az isk.-fenntartás módja: gimn.-nál, akad.-knál, egy.-nél alapítványok biztosították ezt; falusi és városi népisk.-nál a ?község?, vagyis a település lakosai maguk gondoskodtak az isk. létéhez szükséges anyagiak előteremtéséről. Az áll. tehát magának vindikálta az isk.-k feletti rendelkezés, irányítás és felügyelet jogát, de azok anyagi fenntartásában nem kívánt közreműködni. A Ratio educationis bevezetését a prot.-ok eleve elutasították, hagyományos alapelvük szellemében: az isk.-ról dönteni egyedül az isk.-t fenntartó egyházi közösség jogosult, ebbe beleszólni az áll.-hatalomnak nincs joga. De azért az jelentős hatást gyakorolt a prot. isk.-kra, tanügyre is. önkormányzati iskola ? A Ratio educationis fordításai: Az 1777-i Ratio Educationis. Ford., bev. és jegyzetekkel ellátta Friml A. Bp. 1913.; Ratio Educationis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Ford., jegyzetekkel és mutatókkal ellátta Mészáros I. Bp. 1981.

Mészáros István