Pszeudonim
(gör.), minden irat, mely nem a szerzője valódi nevével
jelen meg, továbbá maga a fölvett álnév is; ezért pseudonymus az, aki ezt a
hamis nevet viseli. A P. irók lehető legteljesebb jegyzékét adják: Weller,
Lexicon pseudonymorum (Regensburg 1886); Die falschen und fingierten Druckorte
(Lipcse 1864); Quérard, Les supercheries littéraires dévoilées (Páris 1869-70);
Barbier, Dictionnaire des ouvrages anonymes (u. o. 1872-79; pótkötet Brunettől
u. o. 1889); Doorninck, Vermomde en naamloze schrijvers der nederlandsche en
vlaamsche letteren (Lejda 1883-1885); De la Montagne, Vlaemsche pseudoniemen
(Roulers 1884); Delacourt, Essai d"un dictionnaire des ouvrages anonymes et
pseduonymes publiés en Belgique au XIX. siecle (Brüsszel 1863); Halkett és
Laing, Dictionary of the anonymus and pseudonymous literature of Great Britain
(Edinburg 1882-88); Cushing, Initials and pseudonyms (New-York 1885; pótkötet
u. o. 1888); Haynes, Pseudonyms of authors (u. o. 1883); Collins, Anonymer og
Pseudonymer (Kopenhága 1869); Melzi, Dizionario die opere anonime o pseudonime
di scrittori italiani (Milano 1848-59; pótkötet Pssanótól, Ancona 1887);
Sommervogel, Citionnaire des ouvrages anonymes et pseduonymes publiés par des
religieux de la Compagnie de Jésus (Páris 1884); Franklin, Dictionnaire des
noms, surnoms et pseduonymes latins du moyen-age (u. o. 1875). L. még Anonim és
Álnév.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|