Lekötés

(ligatura), sebészeti értelemben az az operáció, mellyel a nagyobb ütőértörzseket arra alkalmas helyeken felkeresik, a szomszédságtól külön választják s folytonosságában egy alája vezetett fonal segítségével lekötik, hogy ezzel a véráram továbbjutása megakadályoztassék. Ott szokták végezni, hol erős és másként nem csillapítható vérzés van valamely megsérült ütőérágból, tehát metszett, szúrt, zúzott vagy lőtt sebeknél. Végezik azután az ütőerek kitágulásából eredő ütőérdaganatoknál (aneurisma) azért, hogy a vér odajutását az ütőérdaganatba lehetetlenné tegyék s igy abban véralvadékok keletkezzenek, melyek folytán azután az ütőérdaganat gyógyulhat. Végezik a L.-t továbbá azért, hogy el nem távolítható daganatok továbbnövekedését a véráram megakasztása által meggátolják. A L. gondosan végzendő operáció, mert könnyen fertőzés történhetik s operáció után az utóvérzés lehetősége forogván fenn, gondos felügyeletet kiván. - L. még Erőlekötés.

Forrás: Pallas Nagylexikon