Laurinsav
(laurosztearinsav), különféle magvak olajában
(babérbogyóban, pichurimbabban, kókuszdióban stb.) előforduló, a zsírsavak
csoportjába tartozó egyolaju sav. Képlete C12H24O2. Előállítása a babérolajból
kapott kristályos laurosztearinból történik, melyet kálilúggal főznek, amidőn a
L.-nak káliumsója képződik. Az igy kapott oldatból konyhasóval leválasztott
L.-askáliumot sósavval bontják el és a keletkezett L.-at hígított borszeszben
oldják és többször átkristályosítják. Érdekes, hogy a L.-nak jelenlétét a
kókuszdió olajában először Görgey Arthur (l. o.) mutatta ki, akinek értekezése:
Ueber die festen, flüchtigen, fetten Säuren des Cocusnussöles a Liebig-féle
Annalen der Chemie und Pharmacie 1848-iki évfolyamában jelent meg. Ő állította
először elő a laurinsavas etilt és ő határozta meg pontosan a sav sajátságait.
A L. híg borszeszből selyemfényü tűalaku kristályokban válik ki; fs.-a (20
°-on) 0,883; op.-a 43,6-45 °. Vizben teljesen oldhatatlan, de igen könnyen oldódik
erős borszeszben vagy éterben és ez az oldat savanyu kémhatásu. Fp. 100 mm.
nyomás alatt 225 °; közönséges nyomás alatt azonban forrásig hevítve elbomlik.
A L. egyalju sav, mely a bázisokkal sót képez és a karbonátokat pezsgés közben
bontja el. Sói közül az alkali sók vizben oldhatók, a többiek azonban vagy
éppen nem, vagy csak kis mértékben oldódnak vizben.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|