Laminaria
Mont. (növ., a m. lemezmoszat, mannalevél vagy szíjmoszat),
tengeri, levélforma moszat (mintegy 20 faj). A L. saccharina Lamour
(cukormoszat, cukros L., Fucus digitatus L.) 1/2-3 m.
hosszu, 3-30 cm. széles, szálas v. lándzsás, fiatalon hártyanemü, később
bőrnemü. Az É-i tengerekben gyakori; sok benne a mannit, vagyis cukorféle
állomány, szárazon mint fehéres édes por szivárog ki belőle. Norvégiában cukor
helyett használják. Izlandon, valamint a szegény skót és ir nép is, a fiatalt
mint salátát és főzeléket eszi. A Fucus v. L. digitata L. 1/2-2
m., sőt 6 m.-nyire is megnő, 21/2 cm. vastag, lemeze
ujjasan hasadozott. Szintén az Északi- és Jeges-tengerekben terem, benne is sok
a mannit. Skóciában moszatszódát (kelp) állítanak elő belőle.
A L.-nak az a sajátsága van, hogy átnedvesedve megduzzad és
térfogatának háromszorosára vastagszik. E tulajdonságánál fogva a sebészetben
szűk nyilásu ürök tágítására használtatik, főleg azonban a szülészetben nyer
alkalmazást, ahol kiszorította a préselt szivacsot a méhnyak és méhür
tágításánál. Elsőbbsége más duzzadó tágítók (tupélo, szivacs) fölött abban van,
hogy biztosan fertőtleníthető, amire Dirner G. figyelmeztetett (Ctbl. f.
Gynaekologie 6. sz. 1887), szublimatos abszolut alkoholba téve a simára
esztergályozott laminaria-pálcikákat. Igy fertőtlenítve a laminaria-tágítót,
kikerülhetők azok a súlyos megbetegedések (méhgyulladás, hashártyalob), amelyek
azelőtt a méhnyak tágításánál előfordultak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|