Kunhalmok
igy nevezi a magyarság több vidéken az olyan, rendszerint
nagyobb számban előforduló, kisebbszerü halmokat, melyeket szemmel láthatólag
emberi kéz alkotott s mint a bennük található hamu, égett csontok, edények stb.
tanusítják, régi sírhalmok. XIII. sz.-beli irók, mint Rubruquis, Alberichus
Monachus trois-fontainesi cisztercita és Joinville egyformán amellett
tanuskodnak, hogy a kunok nagy halmot emeltek a halott fölé s az ilyen
sírhalmot kurgánnak nevezték, mely korhány, korgán stb. alakban nálunk is
gyakran előfordul halomnévként, különösen az alföldön, amerre a kunok
megfordultak, mint Bihar, Békés, Csongrád, Jászkun-Szolnok stb. vármegyékben.
Az utóbbi halmok általában véve magánosan szoktak előfordulni s tulajdonkép
ezek az igazi K. A dunántuliak (Érd-Batta, Pátka, Alsó-Szt.-Ivány, Bakony
stb.), melyek sűrün egymás mellett százával találhatók, a nevük dacára sem
származnak a kunoktól. A régészeti kutatások kiderítették, hogy e halmok azon
kelta s keltával vegyült, talán illir népségtől valól, mely a Kr. e.
századokban szállta meg Pannoniát s a római uralom alatt is sok időn át
fenntartotta magát. Mig a valódi K.-ban, a kurgánokban lovastul s néha
leghivebb szolgájával együtt temették el a vitézt, a kelta eredetü sírhalmokat
az jellemzi, hogy belsejük ki volt deszkázva, s oda kisebb-nagyobb urnákat s
egyéb edényt helyeztek, az urnába az elhunyt hamvait tették, az edényekbe pedig
ételt a halott számára.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|