Hiba
általában eltérés a rendes formától, mintától, melyet
valamely dologban várhatunk vagy követhetünk, vagy valamely szabálytól,
normától, mely bizonyos dologra nézve érvényes. Hibás a gondolkodás, ha a
logika normáival ellenkezik; a cselekedet, a magaviselet, mely nem felel meg az
erkölcs, illem, okosság ama parancsának, mely a fenforgó esetre vonatkozólag
követendő (az okosság nem jő tekintetbe, ahol az erkölcs a fő s igy tovább);
H.-t találunk valamely költeményben, mely esztetikai érzésünket sérti; hibát
követ el, ki a nyelvtan, stil szabályai ellen vét; hibás az a tárgy, jószág,
melyből valami hiányzik, minek meg kellene lenni; ami el van törve, meg van
sértve stb. A régi nyelvben H., csorbaság, fogyatkozás gyakran egyenlő
értéküek. Hibázni is kettőt jelent: ami nincs meg, az hibázik; amiben elterek
érvényes érvényes szabályoktól, abban hibázok. A költői hibákról érdekesen és
éles elmével értekezik Aristoteles Poetika-jában.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|