Hell

Miksa (némelyek szerint Höll), csillagász, szül. Selmecen 1720 máj. 15., megh. Bécsben 1792 ápr. 14. 1738. a jezsuita rendbe lépett; tanulmányait Bécsben fejezte be az egyetem bölcsészeti fakultásán, melyen különösen matematikával és csillagászattal foglalkozott. Később Franz, jezsuita rendbeli csillagász segéde lőn. a bécsi csillagtornyon. A rend tanári minőségben 1752-54-ben Besztercebányán, Nagyszombatban és Kolozsvárt foglalkoztatta. Midőn a bécsi egyetemen a csillagtornyot ujonnan felállították, 1755. H. ez intézet igazgatója és egyszersmind a mekanika tanára lett az egyetemen. Midőn 1768-ban a jövő esztendőre várható Venus-átvonulásra készültek, VII. Keresztély dán király H.-t, mint korának egyik leghirnevesebb csillagászát felszólította, hogy Norvégia északi részében észlené meg a ritka tüneményt. H. Sajnovics (l. o.) jezsuita társával Wardoehuusba utazott, hol 1769 jun. 3. a Venus átvonulását kedvező idő mellett észlelte. Ez alkalommal Sajnovics és H. a lappok nyelvére és műveltségi állapotára nézve fontos adatokat gyüjtöttek. H. észlelései megbizhatóságát később Lalande és mások kétségbe vonták és őt azzal gyanusították, mintha észlelésein később, a kedvezőbb eredmény elérhetése céljából, önkényszerüen változtatott volna. Az adataiból származtatott napparallaxist Encke igen nagynak találta, holott az ujabb mérések az ő eredményei számára kedvező fordulatot hoztak. H. korának csillagászai között nagy tekintély volt. Az ő tanácsára keresztelt Bode két csillagképet a nagy s a kis Herschel-féle teleszkópnak. Számos műve közül csak néhányat említünk: Compendia varia praxesque omnium operationum arithmeticarum etc (Kolozsvár 1755); Elementa arithmeticae numericae et literalis (H. 1755); Ephemerides astronomicae ad meridianum Vindobonensem (Bécs 1757-86), melyben számos csillagászati értekezése foglaltatik. Von der Osterfeier (Bécs 1761); Diss. de transitu Veneris ante discum solis die 3. Jun. 1769. Wardoehuusii in Finnmarchia observato (Kopenhága 1770); De parallaxi solis ex observat. transitus Veneris anni 1769 (Bécs 1773); Methodus astronomica, sine usu quadrantis vel sectoris aut alterius cujusvis instrumenti in gradus circuli divisi etc. (u. o. 1774); Adjumentum memoriae manuale chronologico-genealogico-historicum (Innsbruck 1796); Anleitung zum zützlichen Gebrauch der künstlichen Stahlmagnete (Bécs 1762) stb. (Kéziratának Anonymust s a régi magyar földiratot tárgyazó részeiről: Wenzel, Magy. Akad. Ért., 1851., 161. Életrajza Herman Ottótól, Természettudom. Közlöny pótfüzetei, 1891. és Az északi madárhegyek tájáról, 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon