Gottschall

Rudolf, német költő és irodalomtörténész, szül. Boroszlóban 1823 szept. 30. 1841 óta a königsbergi egyetemen jogot tanult. A porosz szabadelvü mozgalmak iránti érzelmeit Lieder der Gegenwart (2-ik kiadás Königsberg 1842) és Censurflüchtlinge (2. kiad. Zürich 1843) cimü versköteteiben fejezte ki. Politikai szereplése folytán kiutasították a boroszlói egyetemről. Reichenbach gróf barátjánál hosszabb ideig tartózkodott ekkor, hol Robespierre cimü drámáját irta meg. Később Berlinben folytatta tanulmányait. Miután a königsbergi szinház vezetését Woltersdorff reá ruházta. Die Blinde von Aleara, Lord Byron, Hieronymus Snitger, Lambertine von Mericourt és Ferdinand von Schill cimü darabjait irta meg és adatta elő. Ekkor jelent meg verseinek első gyüjteménye is (Hamburg 1850). A Die Göttin, ein hohes Lied vom Weibe cimü epikus költeményével működésének első periódusa, melyet a rendkivüli hév és politikai irányzat jellemze, véget ért. Következő munkáiban sokkal nyugodtabb és világosabb, ide tartoznak: Carlo Zeno epikus költemény (Boroszló 1854, 3. kiadás 1876), a kitünő történeti vigjáték Pitt und Fox, továbbá Die Diplomaten, Die Welt des Schwindels, Die Vermittler, Der Vater auf Kündigung, Der Spion von Rheinsberg, Schulröschen cimü vigjátékai és Mazeppa, Der Nabob, König Karl XII., Katharina Howard, Herzog Bernhard von Weimar, Arabella Stuart, Amy Robsart és Auf roter Erde szomorujátékai. Ugyanekkor jelentek meg Deutsche Nationalliteratur in der ersten Hälfte des 19., Jahrh. (2 köt., Boroszló 1853, 6. kiadás 4 köt. 1891-92), melyben Schmidt Julián ellen védi az ujabb irodalmi áramlatokat; Poetik (u.o. 1858, 5. kiadás 1882); Neue Gedichte (u.o. 1885), melyben az antik versformát rimelve használja. 1862-ben elhagyta Boroszlót és Posenben az Ostdeutsche Zeitung szerkesztését vette át, de ezen állását még ugyanazon évben ott hagyta. 1863. Olaszországba utazott, melynek gyümölcse Reisebilder aus Italien (Boroszló 1864). 1864-88-ban Blätter für litterar. Unterhaltung és Unsere Zeit cimü folyóiratokat adta ki. 1875. a weimari nagyherceg titkos udvari tanácsossá nevezte ki, 1877-ben a német császár átörökölhető nemesi rangra emelte. Irói működésének eredményei ezen időből: Porträts und Studien (Lipcse 1870-1876); Litterar. Totenkläge und Lebensfragen (Berlin 1885); Studien zur neuen deutschen Litteratur (u.o. 1892); Das Theater und Drama der Chinesen (Boroszló 1887). Költeményei Bunte Blüten (Lipcse 1891) cimen jelentek meg, azonkivül Maja (Boroszló 1864); Merlins Wanderungen (u.o. 1888) c. eposzokat és König Pharo cimü szatirikus-humorisztikus költeményt adott ki. Ujabban több kitünő történésszel a Deutscher Plutarch-ot adja ki (Lipcse 1874-85, I-XI. kötet) és a regényirásra adta magát, ide tartoznak: Im Banne des schwarzen Adlers (3-ik kiadás, Boroszló 1878); Welke Blätter (2. kiaadás u. o. 1878), Das goldene Kalb (u.o. 1880); Die Erbschaft des Blutes (u.o. 1882), Das Fräulein von Saint-Amaranthe (Berlin 1881); DiePapierprinzessin (Boroszló 1883); Verschollene Grössen (u.o. 1886); Die Tochter Rübezahls (u.o. 1889); Der steinerne Gast (u.o. 1891); Verkümmerte Existenzen (u.o. 1892); Dämmerungen (a Leipziger Tagblatt és a Nationalzeitungban 1892-93); végül Romeo und Julie, am Pregel cimü beszélye (Lipcse 1892). G. sokoldalu irói tehetség, nagy eleven fantáziával, gazdag képzettséggel és kitünő formaérzékkel. V. ö. Silberstein, Rudolf G., Studie zur Litteratur d. Gegenwart (Lipcse 1868); Brasch Mór, R. von G. (u.o. 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon