Glaize

(ejtsd: gléz), 1. Ágost Barthélemy, francia festő, szül. 1807 dec. 15. Montpellierben Devéria Achilles és Jenő tanítványa, eleinte történeti képeket festett; ilyenek: Magyarországi Szent Erzsébet (1844); Dante Isteni szinjátékát irja (1847), A gall nők (1852.). Utóbb történetfilozofiai és erkölcstani irányu képeket festett, melyek között legkiválóbbak: A pellengér; Hogyan látjuk a világot 20 éves korunkban (1855); A nyomor mint keritőnő (1861). A Halál és a Kéjelgés (1866) és főleg Az emberi balgaság szinjátéka (1872). Egyéb művei: Falfestmények a St. Sulpice- és a St. Jacques du Haut-Pas-templomokban (1859 és 1868), egy háromszárnyu oltárkép Ker. János halálának ábrázolásával (1873); Krisztus és a házasságtörő nő (1875); A vak és a béna (1877). Litográfiákat is készített.

2. G. Leo Péter Pál, francia festő, az előbbinek fia és tanítványa, szül. Párisban 1842 febr. 3., utóbb Gérôme tanítványa lett. Első művei: Dalila árulása (1859), Faun és nimfa (1851). Gérôme hatása alatt készültek: Eropus Xanthos házában (dijoni muzeum) és Sámson elszakítja a láncait (mühlhauseni muzeum). Később mindinkább a szélső naturalista irány felé közeledett, amit nagyszámu művei tanusítanak, igy: Krisztus és a tiz bélpoklos; Penelope éjei; Hérakles a válaszuton; Az első párbaj; Szt. Lajos halála (a St. Louis d"Antin-templomban); a római összeesküvő ifjak szerződését ábrázoló borzalmas kép (1875), A menekülők (epizód Athén ostromából Sulla által 1877), Theseus ünnepe (1885) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon