freudizmus

Sigmund Freud (1856-1939) nevéhez fűződő elmélet és módszertan. Középpontjában a lelki tevékenység szerkezetének elemzése, a pszichoanalízis állt. Freud szerint az emberi én több rétegből épül fel, a különböző rétegek egymással kölcsönhatásban vannak. Három alapvető szférát különített el: a közbülső, ún. reális ént, a tudatalatti ént, amely az ösztönök és a vágyak birodalma, s végül a felettes ént, amely a társ. normák, az erkölcsi és egyéb szabályok létezési helye. Ez utóbbit nevezte a lélek rendőrségének. Ennek feladata az, hogy a társ.-ban nem megvalósítható v. nem kielégíthető ösztönöket és vágyakat elfojtsa, azaz az egyént a szociális folyamatba beillessze. E két réteg állandó "harcban" van egymással. s a reális én tartja egyensúlyban a személyiséget. Freud korában általában a szexuális ösztön elfojtása miatt fordultak elő nagy számban lelki torzulások, ezért Freud a különböző ösztönök (agresszivitás. hatalmi vágy, a létfenntartással kapcsolatos ösztönök) vizsgálata mellett ezt a kérdést helyezte tevékenysége középpontjába. Ezért gyakran - és hibásan - a freudizmusban valamiféle szexuális világnézetet láttak, sokszor szolgált ideológiai viták alapjául. Holott a freudizmus nem világnézet, hanem olyan elmélet, amely a gyakorlati pszichiátria számára kidolgozta az ún. pszichoanalitikus módszert, amely a különböző lelki betegségek gyógyítására és megelőzésére alkalmas.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• elmélet
• norma
• személyiség
• világnézet
• módszer