Felkiáltó-jel
ez a jel: ! Ezt tesszük az irásban minden felkiáltás mellé,
akár csodálkozást v. általában meglepődést, akár felszólítást v. óhajtást fejez
ki a mondat; p. Mennyi elmésség! Minő nagylelküség! Takarodj innen! Bár nálatok
maradtam volna! Néha csupa indulatszó mellett, p. jaj! ejnye! Olykor zárójelbe
tesszük, hogy valamely gondolatnak föltünő v. nevetséges voltára
figyelmeztessük az olvasót: (!). Kérdőjellel is használjuk (?!, ritkábban!?), s
akkor csodálkozó kérdést jelöl, p. Hogy-hogy?! Mit akarsz te itt?! Lehet-e
őrültebb dolgot képzelni?!
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|