Debreceni kódex

terjedelmes magyar nyelvemlék a XVI. sz. elejéről, 1519-ből; 1753 óta őrzik a debr. ref. kollégium könyvtárában, még pedig olyan gondosan, hogy Kazinczy számára csak lopva másoltathatta le Kölcsey (a szú azonban észrevétlenül rongálhatta). Tulajdonkép hat összekötött kéziratból áll, melyek legendákat, prédikációkat, elmélkedéseket, tanításokat tartalmaznak (két terjedelmes része megvan még egy másolatban a nagyszombati kódexben). Kazinczy Magyar Régiségei II. kötetében akarta közzétenni, de nem kapott kiadót. Nyomtatásban először Horvát István ismertette a Tudományos Gyüjteményben 1836. Toldy Ferenc kiadta egyes részeit maira változtatott helyesirással: a legendákat «A debreceni legendás könyv» cim alatt (Pest 1858), a prózai Katalin-legendát «Alex. sz. Katalin verses legendája» függelékében (Pest 1855) s a kínszenvedést a «Régi magyar passio» c. gyüjteményben (Pest 1856). Az egész debreceni kódexnek első hű kiadását Volf Gy. rendezte a Nyelvemléktár XI. kötetében (Bpest 1882). V. ö. Volf Gy., A debreceni kódex, Budenz-Album 1884.

Forrás: Pallas Nagylexikon