Csizi
István, verselő a mult század végén, 1805. halt meg, 77 éves
korában; 1766. a Gyulai-ezred hadnagya volt, 1782. kapitány, s mint
főstrázsamester (őrnagy) vonult nyugalomba 1794., aztán Tokajban élt. Magyar
nyelven irt három katonai munkája (szolgálati és gyakorlati szabályzatok) nem
jelent meg; néhány alkalmi versen kivül még katona korában kibocsátotta Királyi
Buda vára c. hosszabb versezetét (Kassa 1763), nyugalmi éveiben pedig két
kötetkét adott ki: C. J. főstrázsamesternek nemes Molnár Borbálával az erkölcs
pallérozását tárgyaló verses levelezései, Pozsony 1797, és XXX. reggeli
gondolatok, melyeket szűz havában 1798-ban Cs. J. főstr.-nek, agg múzsája annyi
reggeleken hangicsált (Debrecen 1801). Régibb verseiben Gyöngyösi utánzóival pendült
egy huron, később a franciások hatása látszik rajta s némileg francia és angol
költőké (Young), de csekély költői tehetségével és fejletlen izlésével mindig
jelentéktelen iró maradt. Verses levelei (az indulatokról) banális
életnézeteket fejeznek ki folyékony alexandrinjeiben is laposan; elmélkedő
verseiben semmi melegség, a bennük hangoztatott morál és vallásosság, mellyel
mintegy a francia felvilágosodás ellen tüntet, csak hajlott kora külső
bűnbánatának látszik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|