Baumgartenia

Spreng. (növ.) Borya Labill.). a liliomfélék génusza, 2 fajjal Ausztráliában. Baumgartner, 1. Adrás báró, osztr. államférfi és tudós, szül. Friedbergben, Csehországban 1793 nov. 21. vagy 23., megh. Hietzingben, 1865 jul. 29. Atyja pékmester volt. B. 1823. a természettan tanára lett a bécsi egyetemen. Betegeskedése miatt állásáról lemondott mire 1833. a bécsi állami porcellángyárnak s utóbb a dohánygyárnak igazgatója lett. Sok érdemet szerzett a villamos távirdák felállitása terén, 1847. pedig a vasutépítészet igazgatója lőn. A Pillersdorf-miniszteriumban elvállalta a közmunka- és építkezés miniszteri tárcát (1848). Kereskedelmi miniszter volt 1851-55; az utolsó évben azonfelül a pénzügyminiszteri tárcát is elvállalta. 1854-ben bárói rangra emelték, elnöke lett a bécsi tud. akadémiának, 1861. pedig az urakházának tagja. Művei: Aerometrie (Bécs 1820); Naturlehre (3 köt. 1823); Anleitung zur Heizung der Dampfkessel (1841); Unterricht im Tabaksbau (1845) Mechanik in ihrer Anwendung auf Künste und Gewerbe (1824). Ő szerkesztette a Zeitschrift für Physik und Mathematik c. folyóiratot (1826-32, tiz köt.), mely 1832 óta Zeitschrift für Physik und verwandte Wissenschaften c. alatt jelenik meg. V. ö.: Schrötter Andreas Feiherr v. B. (Wien 1866). Wurzbach: Biogr. Lexikon I. 191-192.

2. B. Gallus Jakab, svájci államférfiu, született Altstättenben, St.-Gallen kantonban. 1797 okt. 18., megh. St.-Fidenben 1869 junius 12. Freiburgban és Bécsben jogot hallgatott; a bécsi rendőrség 1819. politikai vétség miatt fogságra vetette, 1820. pedig az osztrák államokból kiutasította. Ezután a st.-galleni állami levéltár főnöke lett 1825. a kanton nagy tanácsába került, 1826. első titkárrá lett. 1831 óta kantonját a szövetségi tanácsban képviselte. Eleintén a szabadelvü pártnak volt hive utóbb azonban az ultramontán párthoz szegődött. 1842 óta az uj Schweizer Zeitung-ot szerkesztette; a következő évben ismét belépett kantonja kormányába, de a Die Jesuitenfrage und die Instruction von St.-Gallen c. művével annyira magára vonta ellenfeleinek gyülöletét hogy 1847-ben ki kellett lépnie a kormányból. 1859. ujra a kormányba került, de 1864. a győztes szabadelvüek végképen kibuktatták. Művei: Erlebnisse auf dem Felde der Politik (Schaffhausen, 1844); Schweizerspiegel (Zürich, 1866. 4 kötet); Geschichte des schweizerischen Freistaates und Kantons St.-Gallen (u. o. 1868, 2 köt.), a 3 köt. (az 1830-50 évek története) csak 1890-ben jelent meg Einsiedelnben; kiadta fia, B. Sándor, a jezsuita-rend tagja. Ugyanaz irta meg édes atyjának életrajzát: Gallus J. B., Landammann von St.-Gallen u. die neuere Staatsentwicklung der Schweiz 1797-1869. (Freiburg 1892.)

3. B. Sándor, német irodalomtörténetiró, született St.-Gallenben 1841 junius 27., 1860 óta a Jézus-rend tagja; Német-, Dán- és Angolországban működött mint tanár; a rendnek Németországból való kiutasitása óta Exaetenben Németalföldön él. Igen sokat irt; főművei: Longfellows Dichtungen (1878), Reisebilder aus Schottland (1884), Island und die Faröer (1889), Durch Skandinavien nach St.-Petersburg (1890), Joost van den Vandel (1882) stb., de legnagyobb föltünést keltett két irodalomtörténeti műve: Lessings religiöser Entwicklungsgang (1877) és Goethes Leben u. Werke (1885, 3 köt.), melyekben e két nagy irót az ultramontanizmus egész gyülöletével megvetésre méltó, erkölcstelen és silány embereknek iparkodik föltüntetni. Egyéb munkáit is, széles tudásán és vonzó előadásán kivül, e korlátolt felekezeti szempont, bár enyhébb mértékben, jellemzi.

Forrás: Pallas Nagylexikon