Bauer

1. Adolf Bódog, orosz tábornok, szül. 1667., megh. 1717. Nagy Péter cár alatt XII. Károly ellen harcolt s mint lovassági tábornoknak jelentékeny része volt a lesznói győzelem kivivásában a kitüntette magát a poltavai csatában is.

2. B. Antal, német büntetőjogász, szül. Marburgban 1772. megh. 1843. Eredetileg a Feuerbach elrettentési elméletének hive, később az intési elméletnek alapítója, amely a lélektani hatást és a büntetendő cselekmények elkövetésétől való visszatartóztatást nem az érzékiségre gyakorolt kényszer, hanem az értelemhez szóló a bűntett következményeire figyelmeztető intés által akarja előidézni. Művei: Grundsätze des Criminalprocesses (1805), későbbi átdolgozásában Lehrbuch des Strafprocesses (1835); Lehrbuch des Naturrechtes (1808); Grundlinien de: philosophischen Criminalrechtes (1825); Lehrbuch des Strafrechtes (1827) és Die Warnungstheorie (1830). Jelentékenyebb monográfiái: Abhandlungen aus dem Strafrecht und dem Strafprocess 1840-1843. 3 kötetben jelentek meg. A jognak más ágaival is foglalkozott, s jelentékeny része volt a hannoverai btkv és btő perrendtartás szerkesztésénél.

3. B. Bruno, a bibliai itészet mezején munkálkodó tudósok között a legszélsőbb radikálizmus képviselője, született Eisenbergben 1809 szept. 6-án, megh. 1882 ápr. 15-én. Atyja az ottani porcellángyárban festő volt. Középiskoláit Berlinben végezte, majd az itteni egyetem hallgatója lett, a teologiai tanulmányait Hegel virágzó korában végezte. Tanulótársai között volt Strausz Dávid is. Altonstein miniszter a bonni egyetemhez nevezte ki tanárnak. Itt irta e két müvét: Kritik der evang. Geschichte des Johannes, Bréma 1840 és Kritik d. evang. Geschichte der Synoptiker, Lipcse 1841, melyekben azt fejtegeti, hogy a tulajdonképeni ős-evangélium, Márk evangeliumában foglaltatik, ebből szivárogtak át az evangeliumi tudósítások más evangeliumi iratokba, ugy hogy ezek csak hibás visszhangjai az ős evangeliomnak és nemcsak Lukács evangeliuma és az azután keletkezett Máté evangeliuma, de mindenek felett a negyedik evangelista mesterkélt és célzatos modoru irata elárulják keletkezésük későbbi korát. Az evangeliumokról, még inkább Jézus személyéről vallott túlzásai széles körben nagy felháborodást okoztak s azt eredményezték, hogy állásáról elmozdíttatott. Ez időtől fogva Berlin mellett nixdorfi kis falusi jószágán élt, hivatal nélkül, de az irodalmi téren annál nagyobb tevékenységet fejtve ki. Das entdeckte Christenthum címü művében önté ki először mérgét, majd az Allgemeine Literatur-Zeitung-ot alapította, de amely a következő évben már megszünt. Ezután főkép a XVIII-XIX. századok történelmével foglalkozott, de a nélkül, hogy kiválóbb nyomokat hagyott volna maga után. Ide vágó művei: Geschichte der Politik, Cultur u. Aufklärung des XVIII-tan Jahrhunderts, 4 köt. 1843-45. Geschichte Deutschlands unter d. franz. Revolution u. der Herrschaft Napoleons. 1846, Geschichte d. franz. Revolution. Der Untergan, d. Frankfurter Parlaments 1849. Die bürgerliche Revolution in Deutschland seit d. deutschkatholischen Bewegung 1849. Később visszatért korábbi munkássága mezejére: Kritik d. Evangelien und Geschichte ihres Ursprungs, 3 Bde 1850. Apostelgeschichte Berlin 1850. Kritik d. Paulinischen Briefe, Berlin 1850. Ezekben is az a vezérgondolat, mely fentebb említett műveiben, de ezek már semmi zajt sem keltettek.

4. B. Edgár, publicista, B. Bruno öccse, szül. 1830., megh. Charlottenburgban 1886., akinek kritikai irányához szegődött. Első művében bátyja védelmére kelt: Bruno B. und seine Gegner (1842). Következő művét: Der Streit der Kritik mit der Kirche und dem Staat Bern (1843), elkobozták Poroszországban, szerzőjét meg négy évi várfogságra ítélték. A negyvenes években élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki a francia forradalomra, a délnémet alkotmányos küzdelmekre, Luther tanaira vonatkozólag; 1849 után felváltva Altonában, Flensburgban, Londonban és Hamburgban tartózkodott. Ez idő alatt a szélső radikalizmus táborát elhagyva, az ortodoxia s a vele mozgalom szolgálatába szegődött. Utolsó művei voltak: Das Kapital und die Kapitalmacht (1884 és 1888).

5. B Ferenc, szobrász, szül. 1798-ban Bécsben, megh. 1872 márc. 14., eleinte Klieber, középszerü szobrász műtermében tanult, de csak Rómában, Thorwaldsen hatása tette a szigoru klasszikus irány hivévé. Minthogy azonban nem volt meg benne az alkotás könnyedsége és a művészi képzelet, igen kevés nagyobb munkát alkotott és ezeken is meglátszik, hogy alkotójuk mindenekelött tanár volt. A bécsi Belvedereben látható Pietája 1841-ből. Legjobb művei a Jägerzeil-ben levő János-templom homlokzatát diszitő alakok, melyeket Klieberrel együtt készített.

6. B. G. A., l. Agricola alatt.

7. B. Gyula, bécsi zsurnaliszta és operettszövegiró, szül. Győr-Szigeten 1853 okt. 15. Leginkább Millöcker számára, Wittmann Hugóval közösen írt operett-szövegei: (Udvari bolond, Hét sváb, Szegény Jonathán. Irt néhány bohózatot is. Szini referense a bécsi Extrablattnak s elméssége folytán a bécsi ujságirói körökben rendkivül kedvelt.

8. B. Karolina, német szinésznő, szül. Heidelbergben 1808 október 10. Rendkívülien elbájoló alakító tehetséggel birt. 1829-ben nőül vette Lipót Koburg herceg, a későbbi belga király, kitől 1831. évben elvált. Igen érdekes emlékiratokat hagyott hátra bécsi, pesti, berlini, hamburgi és drezdai élményeiből. 1824-44 közti időszakban a legünnepeltebb német szinésznő volt.

9. B. Klára. Detlef Károly néven ismeretes német regényirónő, szül. Swinemündében 1836 jan. 23., megh. Boroszlóban 1876 jun. 29. sokáig élt mint zongoratanítónő, és nevelőnő Oroszországban, honnan 1866. tért vissza hazájába. Sok regényt ét novellát irt. A legjobbak: Unlösliche Bande (3. kiad. 1877), Bis in die Steppe (2. kiad. 1871) Ein Dokument (2. kiad. 1878. 4 köt.), Schuld und Sühne (2. kiad. 1874, 2 köt.), Nora (3. kiadás 1876, 2 köt.), Zwischen Vater und Sohn (1874. 2 köt.), Benedikta (1876, 3 köt.), Russische Idyllen (2. kiad. 1880) stb. Különösen érdekesek első két regénye és későbbi novellái, melyekben az orosz életet vázolja. De minden művét biztos jellemrajz és szép előadás jellemeznek.

10. B. Nándor báró, cs. és kir. hadügyminiszter. Szül. Lembereben 1825. Előbb a mérnöki karnál szolgált és részt vett a lembergi lázadás elfojtásában (1848), azután mint tüzérkapitány Magyarországon szolgált. Kitüntette magát az 1859-iki hadjáratban Solferinonál és az 1866-iki hadjratban. Egy ideig Nagy-Szebenben, majd Bécsben volt hadtestparancsnok. Hadügyminiszternek 1888 elején nevezték ki. Kétségtelen, hogy ez idő óta a hadsereg szervezetében több célszerü reform történt s hogy az alkotmányos tényezőkhöz, különösen a magyar delegációhoz való viszony is sokban javult.

11. B. Vilmos, német gépész-mérnök, szül. 1822. dec. 23. megh. 1875. jun 20. Búvárhajók és romboló gépek szerkesztésével foglalkozott, kisérletei az 50. és 60. években nagyban foglalkoztatták német és orosz szakférfiakat; sokat fáradozott a Bodeni tóban alámerült hajók mentésével.

Forrás: Pallas Nagylexikon