Bakator

v. piros bákor, v. piros váci, egyike a legkiválóbb magyar szőllőfajtáknak mely főképen az Érmellékén van elterjedve; innen átszármazott a Dunántulra (kivált Badacsonyba), Erdélybe itt bakar-nak hivják s az ország egyéb borvidékeire is. Az Érmellékén eredeti, ott keletkezett, magyar szőllő fajtának tartják, de valószinü, hogy a XVI. században Nápoly vidékéröl hozták hazánkba, ezt bizonyítja különben a neve is, mely az olasz bacca d"oro (aranybogyó) kifejezéstől ered. Tőkéje középerős, venyigéje erős; levelei középnagyok, ötkarélyuak, vörös erekkel s gyapjas alsó lappal. Fürtje nagy, hengeridomu, laza; bogyói gömbölyüek, néha kissé hosszukások, kékesvörösek, kék harmattal. A bogyó héja vastag, tartalma husos. Középérésü, kitünö bor- és csemegeszőllő. Hosszu metszést kiván. B. bor. Kitünö zamatu zöldesbe játszó sárgásszinü savanykás pecsenyebor, melyet föképen az Érmelléken termesztenek s a bakator szőllőnek más fajoktól elkülönítve való szűrése által állítanak elő. A bakator bornak 6-8, sőt 15 év kell hozzá, míg kitünö zamatja kifejlődik s jó hírét nagyon veszélyezteti, ha korábban bocsátják áruba. A bakator bort sok helyt rövidítve bakar-nak nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon