(görög). Ezen új ága a tudománynak az égi testek fizikai alkotását tanítja, s tárgyalja az égi testek felületét, burkolatát, halmazállapotát s hőmérsékletét stb. Az ezen keretbe vágó kérdéseket régebbi időben csupán egyes tudományt kedvelő magánemberek vitatták kitartással, s csakis kivételesen foglalkoztak szakemberek az A.-val; innen ered azon megmagyarázhatatlan semmibe sem vétele e tudományágnak, amely még ma is, gyakran található kiváltképen az egyoldalúan képzett teorétikusoknál. Mióta azonban a fotométria, fotografálás, de kiváltképen a spektrálanalizis oly óriási lendületet adtak az A.-nak, hogy annak új vivmányait a ne vezett segédeszközökkel bármely teorétikus vivmányával párhuzamba állíthatjuk, kezdik magukat a fiatal tudósok is többoldalúlag képezni, s az A.-i megfigyeléseket a csillagvizsgálókon rendszeresíteni. Az A.-i obszervatóriumok berendezése egészen eltér a sztellárcsillagászati obszervatóriumokétól, mert az asztrofizikus nem lehet meg fizikai és kémiai laboratórium nélkül, s számos olyan fizikai eszköz nélkül, amelyet mondhatni tulzás nélkül sok csillagász nem is ismer. Ezen feladatok teljesítésére ma már külön A.-i obszervatóriumok léteznek úgymint Potsdam, Meudon, Ó-Gyalla, Princetown (E. Á.), Henéry, Tulse Hill, Róma (Collegio Romano), sőt az «Old Greenwichben» is behatóan foglalkoznak A.-val, úgy a Lick csillagdán is Kaliforniában stb., s ilyen asztrofizikusokat, mint Vogel, Janssen, Hasselberg, Gothard, Young, Keller, Secchi, Huggins stb., bátran igen sok sztellárcsillagásznak fölé helyezhetünk.