Apenninek

(olaszul Apennino), nagy hegylánc, mely Olaszországon végig húzódik a Tengeri-Alpesektől a messinai tengerszorosig; északi részükben csekély hajlású ív alakjában nyugatról keletre vonulnak az Arno forrása környékén a hegység főtengelyének iránya ÉNy-DK-vé lesz. E hosszú hegyláncot 3 részre szokták fölosztani, bár a részek nagyságát illetőleg eltérők a vélemények; e 3 rész: az Északi, a Közép- és a Déli. Némelyek a Col di Tendát, mások a Cassino hegyet, a hol a Tanaro forrása van, mások ismét a Santo Bernardot vagy a Cadibone-hágót tekintik az Alpok és Apenninek közt határul. A legtöbb geografus azonban a Col di Tenda-határt ismeri el. Ezek szerint az Északi A. a Col di Tendától az Arno forrásáig, a Közép-A. az Arno forrásától az Abruzzokban levő Gran Sasso d"Italia-ig és a Déli-A. a Gran Sassotól a messinai tengerszorosig nyulnak. Az A. átlagos magasságát 1300-1400 méterre becsülik. Több csúcs azonban a 2000 métert is felülhaladja. A Corno a Gran Sasso legmagasabb csúcsa 2901 méter, a hó róla június havában tűnik el. Az A. részletesebb ismertetése, a következő:

1. Az Északi-A. ismét 3 részre oszlanak. Az I. 125 kilométer hosszú, a Bocchetta-hágóig nyúlik; rajta számos út vezet keresztül. Vizválasztóul szolgál a Tirreni-tenger és a Po között. A tenger felől levő lejtője meredek és sok hegyfokban nyúlik ki. Lábanál a Riviera di Levantén most vasút vezet el. A II. a Bocchettától a Reno forrásáig nyúlik, 1200 km. hosszú, s a régi Parmát és Modenát, Massától és Carrarától választja el. Főgerince már eltávozik a tengerparttól és ezen vannak legmagasabb csúcsai; rajta erednek a Po mellékfolyói: a Tidone, Trebbia, Taro és Panaro. 5 jelentékeny út vezet rajta keresztül. A meredek szakadékok, mély szurdokok közül, melyek az A. e részét jellemzik, legfontosabbak azok, amelyek a Spezia-öblöt alkotják. A III. a Reno forrásaitól az Arno forrásáig nyúlik és Toscana ÉK-i részét ágazza be. Déli lejtője meredekebb, mint az É-i. Egy fontosabb út vezet rajta keresztül Borga di San Lorenzoból Faenza felé.

2. A Közép-A. Toscanán és a régi Egyházi-Államon keresztül nem alkotnak olyan magas falat, mint az Északi-A.; csak a Thera forrása körül a Sibilla-hegyben érnek el nagyobb magasságot. Összes hosszúságuk 260 km. A tenger felől levő lejtőjük fokozatos, a keleti egyfolytában aláereszkedik, ezért a Tevere hosszabb ideig a főgerinc irányát követi, míg az Adriai-tenger folyói egyenes irányban folynak belé. Két jelentékenyebb hágó vezet rajtuk keresztül. A Tevere, Chiana és Arno elválasztják tőle a Toscanai Szub-Apennint, amely Toscanát borítja el; ettől délre van a római Szub-Apennin, amely az egykori Egyházi-Állam déli részét takarja. Az utóbbinak végső déli kiágazásánál van a Róma bölcsőjéül szolgáló hét halom.

3. A Déli-A. a leghosszabbak; legalább 850 km. A Gran Sassotól délre, ahol a Pescara, az Adriai-tenger folyója, a főgerincet is áttöri, az már nem alkot többé összefüggő láncot és csakis egyes hegytömegekből fensíkokból áll. Amazok közül É-ról D-re menve a legjelentékenyebbek: a Majella, a Mata és a Matese. A tulajdonképeni A.-től keletre egészen elszigetelt hegység emelkedik egy kis kiszögellő félszigeten, az Adriai tenger partján, amelynek legmagasabb csúcsa a Monte Gargano (1560 méter). Az Otrantoi-szoros és Tarentoi-öböl között csak alacsony fensíkokból állanak az A. A Nápoly közelében elhúzódó A.-nek szintén megvannak az előhegyei, melyeket Vezuvi, vagy Nápolyi Szub-A.-nek hívnak; mély völgyek szaggatják meg ezeket a Nápolyi- és Salernoi-öböl felé húzódó láncokat. A Vultur hegytől D-re a Salernoi- és Tarentoi-öböl között hegyküszöb szakítja meg az A. láncát; innen D-re már csak alacsony és szaggatott dombok foglalják el helyöket. Csakis Basilicatatól D-re emelkednek ismét magasabbra a Monte Pollinová. Calabriában szintén vannak ilyen hegytömegek: az erdőkkel borított Lila és az Olaszország déli végét takaró Aspromonte.

Az A. egész kiterjedésükben átmeneti kőzetekből állanak; nagy kiterjedésüek még a szerpentin és a mészkő. Ez utóbbiak szolgáltatják az olaszországi márványt; a carrarai fehéret, a firenzei és pratoi zöldes színüt, a siemai sárgást, a spezziamelléki feketéset stb. A középponttól távolabb harmadkori képződmények találhátók ugy az Adriai, mint a Tirreni-tenger partján. Calabriában gyakoriabbak a gránit és gnájsz. A vulkanikus területek nem függenek az A. geológiai alkatától. A fő-lánc lábánál elszigetelten állanak; Ny-on számosabbak, mint K-en. Amott vannak a santa-fiorai és viterboi csoportok, a rómaiak vagyis latiumiak, a Sant"Agatharól és Rocca Monfina-ról elnevezettek Sesse közelében és végül a nápolyiak. Keleten csak a kialudt vulkán, a Vultur-hegy van, Melfitől D-re. Jelenleg is működő vulkán csak a Nápolyi Szub-A.-ben van, a Vezuv. Iszapvulkánok vannak nagyobb számmal a Modena melletti láncban; földalatti gázok ömlenek ki a Velleja; Pietra Mala és Barigozza melléki hegyekből; ugyanilyenek vannak Parma, Toscana és Bologna tartományban.

Forrás: Pallas Nagylexikon